Hisztéria - Napló egy vámpírról 3. rész
2009.08.15. 06:35
Az egész napom rohanás volt. Reggel a művészboltban kezdtem a napot, aztán elmentem bevásárolni. Délben megebédeltem egy csendes, eldugott kis étteremben. Néha kell a változatosság. Éppen ebéd utáni sziesztámat tartottam a Central Park-ban, amikor megszólalt a telefonom. Nathan hívott, hogy szóljon, hogy másnap éjjel érkezik. Nathan a szobatársam volt. Ahogy én is, úgy ő is két ország között ingázott. Itt New Yorkban is saját szobája volt nálunk, ahogy otthon, Magyarországon is. Annak idején a szülei azért költöztek az országba, mert az apja megvett egy céget. Egy évvel később ismerkedtünk meg egy fesztiválon. Fél év múlva összeköltöztünk, de soha nem volt köztünk semmi. A barátom volt, de nem vonzódtam hozzá. Talán ezért jöttünk ki olyan jól. Nathannel lakni meglehetősen könnyű volt. Mindenben alkalmazkodott hozzám és sosem vitázott semmin. Szerettem őt, mégha nem is szerelemmel. Az életem részének tekintettem, és nem is tudtam volna nélküle elképzelni a hétköznapokat.
Lelkesen hallgattam a beszámolóját arról a két hétről, amit külön töltöttük egymástól. Már akkor velem akart tartani, amikor én jöttem el otthonról New Yorkba, de nem tudta megoldani, mert dolgoznia kellett. De most sikerült befejeznie a munkáját, így már a csomagját is bepakolta és alig várta, hogy újra lásson.
Jó fél órát beszélgettünk, aztán fájó szívvel elbúcsúztunk egymástól. Még benéztem a fodrászhoz és a körmöm is megcsináltattam, csak utána indultam a galériába, ahol egy egész termet szenteltek nekem. Három éve állították ki rendszeresen a képeimet és minden héten, amíg New Yorkban voltam, vittem nekik újakat. Most három kép volt nálam.
Szerencsésnek mondhattam magam, mert nem csak az államokban, otthon is volt kiállításom. A képeim elég jól fogytak, bár azért nem lettem belőlük milliomos, de végül is nem voltak anyagi gondjaim. Az utazásaim költségét is én álltam azóta, és akár apuval, akár anyuval voltam, mindig beszálltam a rezsibe a rám eső résszel. Jó érzés volt az önállóság, főleg, mert huszonhárom éves koromig kellett várnom rá, hogy anyagilag végre független legyek.
A galériában nem csak a festményeim kaptak helyet, de a fényképeim is. Anyu szerint a fotózással kéne csak foglalkoznom, apa viszont a képeimet tartja többre, ezért végül egyik irányba sem húzott a szívem. Pont annyira szerettem fényképezni, mint festeni és ugyanakkora kereslet volt a fotóimra, mint az általam készített festményekre, így minden értelemben kiélhettem magam.
Majdnem kilenc óra volt, mire az étteremhez értem. Leparkoltam a kocsimat egy sötét Ford mögött és kiszálltam. Miguel azonnal kiszúrt, ezért elém sietett, hogy segítsen felvinni a festményeket a műterembe. Ilyenkor a személyzeti bejárót használtam, mert nem akartam képekkel megrakva szlalomozni az asztalok között, megzavarva a vendégek nyugalmát.
Amikor elrendeztük a képeket, lementünk az étterembe. A szokásosnál is nagyobb nyüzsgés fogadott. Szabályszerű invázió volt, mint minden pénteken. Kicsit meglepődtem, amikor az egyik sarokasztalnál megpillantottam Robertet. Igazából nagyon is kellemes volt ez a meglepetés, mert ez azt jelentette, hogy tetszik neki apa étterme, ami akaratlanul is büszkeséggel töltött el engem is.
Éppen meg is akartam jegyezni apának, hogy milyen ügyes vagyok, hogy védelmére keltem az elmúlt két nap a fiúnak, ezzel kedvet csinálva neki ahhoz, hogy újra benézzen, amikor Miguel megszólalt.
- Még nem is mondtam. Sztárvendégünk hiányolt ma.
Valahonnan a pincéből kellett felkaparnom az állam és csak ezután tudtam megszólalni.
- Hogy érted, hogy hiányolt? – kérdeztem döbbenten.
Miguel sejtelmes mosolya kicsit felrázott a szokásos melankóliámból.
- Nos, megkérdezte, leszel-e ma, mert még nem látott. Azt is megkérdezte, mi a kedvenc üdítőd. Mondtam, hogy a vilmos körte. És hát… rendelt egy pohárral… de hozzá sem nyúlt…
Zavartan meredtem Miguelre. Ez már azért váratlan fejlemény volt. Ha igaz, amit Miguel mond, akkor a fiú számít a társaságomra, ami elég érthetetlen volt számomra.
- Ezek szerint ma sem hagyták élni szegényt – jegyeztem meg inkább magamnak, mint neki.
- Ami azt illeti, a kutya sem zaklatta ma. Hozzá sem szólt senki. Egész este nyugta volt.
Újra ledöbbentem, és most már tényleg nem értettem, hogy ha valóban nem akaszkodtak a nyakára az idegesítő fruskák, akkor miért érdeklődött utánam. Robert asztala felé pillantottam. Nem vett észre, mert most is olvasott. Egy pillanatig azon töprengtem, mihez kezdjek az új helyzettel. Miguel zavarta meg a gondolataimat.
- Úgy tűnik, kedvel téged.
- Ne légy nevetséges! – nevettem fel. – Nem is beszéltünk egymással.
- Mégis vár rád.
- Nem biztos, csak feltételezés. Talán magának rendelte az üdítőt – vélekedtem.
- Persze, a sör mellé biztos jól passzol. Kávé, sör és üdítő.
Tudtam, hogy tényleg nem valószínű, hogy magának rendelte a vilmos körtét. De annak sem láttam értelmét, hogy rám várna. Még csak nem is szóltunk egymáshoz.
- Tetszik neked? – kérdezte Miguel nyíltan.
- Jézus, dehogy! – tágultak ki a szemeim, miközben a homlokom ráncokba rendeződött. – Nem az esetem. Nekem túl brit feje van.
- Túl brit? Szerintem nem – mosolygott Miguel.
- Inkább érdekes az arca, mint vonzó.
- Nem értelek. Neked senki sem elég vonzó. Komolyan. Legalább négy éve nem randiztál senkivel, pedig tetszel a fiúknak. De mindenkivel van valami bajod.
- Ezzel azt mondod, hogy randiznom kéne egy filmsztárral? – kérdeztem fanyalogva. Ismét felnevetett.
- Nem, dehogy. Véletlen se. Színésszel ne kezdj…
- Bagoly mondja verébnek – vetettem oda, tudva, hogy már három színésznővel is kavart, mióta ismertem.
- Jó, tudom, de épp ezért mondom. Igazából nem azt akarom kihozni ebből, hogy hajts rá, sőt… de valaki másnak adhatnál esélyt. Túl régóta vagy független.
- Szeretem a szabadságot – motyogtam. Igazából tényleg jó volt nekem egyedül. Ha egy ölelésre vágytam, arra ott volt Nathan. Minek nekem pasi, ha egyszer vele jól kijövünk. Mennyiben lenne más, ha barátom lenne? Oké, a szexet nem kaphattam meg Nathanieltől, de minden más igényemet kielégítette a vele való együttélés. – Egy kapcsolat csak problémákat szül. Nem kell nekem a kötöttség – közöltem határozottan.
Ennek ellenére elindultam Robert asztala felé, remélve, hogy tényleg engem vár és nem égetem be magam. Bár az sem rázott volna meg túlzottan. Volt annyi spontaneitás bennem, hogy kivágjam magam egy ilyen kínos helyzetből is.
Szerencsére, mielőtt odaérhettem volna az asztalához, valaki a nevemet kiáltotta. Oldalra pillantottam és megláttam egy régi ismerősömet. Steve az idősebbik öcsém haverja volt, és mindig nagyon kedvelt. Idétlenül kalimpált a kezével, hogy észrevetesse magát. Fél szemmel láttam, hogy Robert felnéz, ezért úgy tettem, mintha eleve Steve-hez indultam volna. Nyomtam egy gyors balost és odasiettem hozzá.
- Laura! Micsoda kellemes meglepetés! – üdvözölt Steve lelkesen, miközben kicsit túl szorosan ölelt magához.
- Valóban meglepő lehet összefutni velem az apám éttermében – mosolyogtam rá. Nem vette fel gúnyolódásomat, helyette hellyel kínált. Leültem, pont szembe Roberttel, aki elkapta a tekintetét, amint felé pillantottam.
- Tegnap voltam a galériában. Látom, most sem unatkozol. Jók az új képek.
- Köszi. Remélem, gyorsan gazdára találnak majd.
- Egy már gazdis – vigyorgott Steve.
- Hogy érted? – kérdeztem elgondolkozva, miközben Pattinsont figyeltem, aki visszatért a könyvéhez.
- Megvettem – dicsekedett Steve kihúzva magát. Meglepetten pillantottam rá.
- Komolyan? Melyiket?
- Azt, amelyiken a két kisgyerek játszik a kotorék ebbel.
- Hmm. Azt a képet szeretem – sóhajtottam.
- Bocs, nem eladó – viccelődött, mosolyt csalva az arcomra.
- Nem is azért mondtam. Örülök, hogy te vetted meg. Legalább láthatom még.
- Hát, az ajtóm mindig nyitva áll előtted – vigyorgott. – Hogy van William és Aaron?
- Megvannak. Billy egyre jobban rajzol. Két képét ki is állították ott, ahol az enyémeket. Aaron pedig megnyert egy úszó versenyt. Anya tegnap küldött képeket. Állítólag Aaron nagyon büszke volt magára. Bár ez nála nem meglepő.
Steve felvihogott, aztán kortyolt egyet a vörösborból, amit a sajttálhoz rendelt.
- Mikor tolja ide a képét?
- Nem tudom. Nem mondta. Pedig apa nagyon várja már.
Robert újra felnézett. Mintha eddig bátorságot gyűjtött volna, egyenesen a szemembe fúrta tekintetét és szinte kérdően vonta fel a szemöldökét, majd a mellette árválkodó üres székre pillantott, végül újra rám. Ennél nyíltabban már nem tudta jelezni nekem, hogy valóban számít a társaságomra.
- Hát, ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy létezik ám telefon és chat is, a mailről nem is beszélve. Szóval igazán megkereshetne.
Robert újra a székre pillantott, szinte sürgetően.
- Majd szólok neki. Bocsi Steve, de most muszáj odamennem valakihez. Később még dumálunk – álltam fel. Steve meglepetten követett tekintetével. Megálltam Rob asztala mellett, aki már előre felállt, hogy kihúzza nekem a széket.
- Szia – motyogta zavartan.
- Szia – sóhajtottam és várakozóan szegeztem rá a tekintetemet. Lehajolt és valamit matatott a fekete táskában, ami a szék lábának volt támasztva. Elővett egy vékony könyvet és elém tolta. Értetlenül pillantottam a borítóra.
- Mi ez? – kérdeztem leplezetlen kíváncsisággal. A könyv fedelén nem volt felirat. Kinyitotta, és elhúzta a kezét. – Egy verses kötet? – csodálkoztam. Zavartan bólintott, miközben a hajára túrt. – Nem ismerem a költőt – ráncoltam a homlokom.
- Azért hoztam. Tetszeni fog.
Fogalmam sem volt, honnan vette, hogy szeretem a verseket, de telibe trafálta a gyengémet. Mindig is odavoltam a költészetért.
- Ez igazán kedves tőled – mosolyogtam rá. – Csak nincs sok időm olvasni. Nem tudom, mikor tudnám visszaadni.
- Tartsd meg! – vont vállat, miközben idegesen újra a hajába fúrta ujjait.
- Nekem akarod adni? Nem fogadhatom el – toltam vissza elé. Ismét elém csúsztatta, és elmosolyodott.
- Szeretném – motyogta halkan. Egy pillanatig gondolkoztam.
- Köszönöm szépen – mosolyogtam végül rá. Visszamosolygott, azzal a féloldalas mosolyával, amit a filmben is megcsillogtatott néhányszor. Egy darabig csendben meredtünk magunk elé, aztán elém tolta az üdítőt is. Újra találkozott a tekintetünk. A mosoly ismét kiült mindkettőnk arcára.
Robert kinyitotta a könyvét, én pedig a verses kötetet. Tízig ültünk néma csendben. Egyre jobban magával ragadott a sok gyönyörű költemény. Csak akkor zökkentem vissza a valóságba, amikor felállt.
- Menned kell? – kérdeztem barátságosan. Bólintott. Kitett néhány bankjegyet az asztalra, aztán rám nézett.
- Leszel holnap?
Nevetni kezdtem. Végül bólintottam, mire egy gyors mosoly futott végig az arcán.
- Akkor holnap – biccentett felém. Intettem neki és figyeltem, ahogy a táskáját a vállára kapva kimegy az étteremből.
Karina öt perccel később érkezett meg, és az első kérdése az volt, hogy Robert járt-e az étteremben. Amikor megmutattam neki a verseskötetet, amit tőle kaptam, Karina ujjongani kezdett.
- Most meg mit csinálsz? – kérdeztem feszülten.
- Nos, ajándékot kaptál tőle. Ez már jó jel.
- Jézus, Karina, el ne kezdj kombinálni. Különben nagyon meglepett vele. Ez igazán kedves volt tőle.
Amint megláttam Karina elégedett vigyorát, el is ment a kedvem a további beszélgetéstől.
A következő két hét hasonlóan telt el. Robert minden este megjelent egy könyvvel, én pedig magától értetődően telepedtem le mellé. Apa már nem kérdezősködött, de kétkedve figyelt minket és tudtam, hogy nem igazán érti, mit is csinálok tulajdonképpen. Ami azt illeti, én sem értettem igazán. A néhány mondatos semmitmondó párbeszédeink ellenére egyre jobban vártam az estéket. Valahogy izgalmas volt ez a furcsa „játék”. Egészen egy pénteki reggelig semmi sem változott...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sajatszavak.blog.hu/api/trackback/id/tr921300523
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dorye JAG 2009.08.15. 08:24:14
Hát ez tök jó!!:) Várom a kövi részt^^)
Claudya22 2009.08.15. 12:28:36
Nagyon jó lett kivin várom mi lesz azon a péntek reggelen...:D
Armanda 2009.08.15. 13:53:54
Így abbahagyni...ejnye.Kínzol Minket?:)
NAGYON IMÁDOM!!!Remélem gyorsan a következő rész.
NAGYON IMÁDOM!!!Remélem gyorsan a következő rész.
sylla 2009.08.15. 14:33:54
Nagyon Jó lett :)) Hmmm... kiváncsi vagyok mi fog megváltozni azon a pénteki reggelen :DD Várom a folytatást :))
bbnb04 2009.08.15. 14:47:48
Ez is nagyon jól sikerült! :) Már most alig várom, mi fog jönni :D
Olyan jó olvasni Téged, annyira jól írsz, és ezt nem csak erre a történetre, hanem a többire is értem. :)
Nem akarok ám türelmetlenkedni, de siessss :D
Olyan jó olvasni Téged, annyira jól írsz, és ezt nem csak erre a történetre, hanem a többire is értem. :)
Nem akarok ám türelmetlenkedni, de siessss :D
heli15 2009.08.15. 17:47:25
áhhhhhhh, ez nem lehet igaz!!!! pont most kellett abbahagynod??!!!! alig várom a folytatást!!! nagyon jó lett mint mindig!
Audry 2009.08.15. 21:02:08
Annyira örülök, hogy tetszik nektek. És hát valahol véget kell érnie a fejezetnek, és azt tisem szeretnétek, ha egy párbeszéd közepén szakítanám meg. :)
Egyébként köszönöm az ismételt dicséreteket, tényleg nagyon jól esik. :)
Most még legalább egy hétig csak ez a blog frissül majd. Remélem a jövő hét végéig be tudom fejezni az új oldalt, legalább annyira, hogy már ott frissüljenek a történetek, így a másik blogon már addig nem lesz frissítés, ennek oka az, hogy nem tudok ennyi felé figyelni, szóval most a honlap miatt nem tudok írni, de reményeim szerint még egy hét, és kész lesz az is. De itt még lesz frissítés, mert itt előre elkészítettem még néhány posztot, így nem maradtok egész héten történet nélkül. :) Az új oldal is egész jól áll. Tegnap éjjeltől ma reggel hétig csináltuk a posztokat Judyval, így már 25 TE fejezetet sikerült áttenni. Még segíteni fog Blanka is, így remélhetőleg tényleg végzünk jövőhét végére.
Arra kérlek titeket, hogy regizzetek át oda, mert a regisztrációs levélre legalább tíz percet kell várni, így jó lenne, ha előre beregisztrálnátok, hogy ne akkor kelljen, amikor már mondjuk szeretnétek kommentelni. :) Egyébként egyszerű a regisztráció, csak a levél a jelszóval lassú. :D Emellett továbbra is kérem, hogy nézzétek meg, és az oldalnak szánt topicban írjátok le a véleményeteket, nagyon sokat számítana nekem. Még persze nincs kész, de az alapot már látni lehet.
Még egyszer köszönöm a sok szép hozzászólást, hálás vagyok nektek azért, hogy hétről hétre leírjátok nekem a véleményeteket. Az új oldalon osztályozni is lehet majd a posztokat. Örülnék, ha majd rászoknátok, mert így még jobban látnám, melyik rész mennyire tetszett nektek. :)
További szép napot, és hamarosan jön a következő Riley rész. :)
Egyébként köszönöm az ismételt dicséreteket, tényleg nagyon jól esik. :)
Most még legalább egy hétig csak ez a blog frissül majd. Remélem a jövő hét végéig be tudom fejezni az új oldalt, legalább annyira, hogy már ott frissüljenek a történetek, így a másik blogon már addig nem lesz frissítés, ennek oka az, hogy nem tudok ennyi felé figyelni, szóval most a honlap miatt nem tudok írni, de reményeim szerint még egy hét, és kész lesz az is. De itt még lesz frissítés, mert itt előre elkészítettem még néhány posztot, így nem maradtok egész héten történet nélkül. :) Az új oldal is egész jól áll. Tegnap éjjeltől ma reggel hétig csináltuk a posztokat Judyval, így már 25 TE fejezetet sikerült áttenni. Még segíteni fog Blanka is, így remélhetőleg tényleg végzünk jövőhét végére.
Arra kérlek titeket, hogy regizzetek át oda, mert a regisztrációs levélre legalább tíz percet kell várni, így jó lenne, ha előre beregisztrálnátok, hogy ne akkor kelljen, amikor már mondjuk szeretnétek kommentelni. :) Egyébként egyszerű a regisztráció, csak a levél a jelszóval lassú. :D Emellett továbbra is kérem, hogy nézzétek meg, és az oldalnak szánt topicban írjátok le a véleményeteket, nagyon sokat számítana nekem. Még persze nincs kész, de az alapot már látni lehet.
Még egyszer köszönöm a sok szép hozzászólást, hálás vagyok nektek azért, hogy hétről hétre leírjátok nekem a véleményeteket. Az új oldalon osztályozni is lehet majd a posztokat. Örülnék, ha majd rászoknátok, mert így még jobban látnám, melyik rész mennyire tetszett nektek. :)
További szép napot, és hamarosan jön a következő Riley rész. :)
helga06 2009.08.15. 21:48:52
oookéééé....hát most nagy dilemmában vagyok...ez a rész...nem is tudom, hogy igazán hogyan mondjam el...talán a "tökéletes" szó eléggé kifejezné azt amit mondani szeretnék? igen, azt hiszem ez megteszi...:DDDDD remélem nem gondoltad komolyan, hogy bármi rosszat mondhatnék erről a részről. eddig ez a kedvencem. miért? 1: Rob iszonyat édes volt azzal a verses kötetes résszel. 2: Rob iszonyat édes féloldalas mosolya is szerepelt benne 3: Laura életéről is többet tudtunk meg 4: a befejezés olyan résznél van, amitől megőrülök 5: mert imádom ahogy írsz, imádlak már csak azért is mert megosztod velünk zseniális sztorijaidat - és persze sok másért is imádlak már! ja és remélem már jobban érzed magad:))
Audry 2009.08.15. 21:52:28
@helga06: :))) Most már jöbban vagyok. Bár egész éjjel fent voltunk Judyval az új honlap miatt, és reggel hétkor feküdtem, tízkor meg keltettek ősök, hogy csőtörés van. :DD szóval ki nem aludtam magam, de jól vagyok.
Hát igyekszem úgy írni, hogy érdekes legyen, és próbálom Robot olyannak ábrázolni, amilyennek az interjúk alapján képzelem őt. :)
Nézz be az új honlap Topicjába. Mert írtam ott neked. :)
Hát igyekszem úgy írni, hogy érdekes legyen, és próbálom Robot olyannak ábrázolni, amilyennek az interjúk alapján képzelem őt. :)
Nézz be az új honlap Topicjába. Mert írtam ott neked. :)
Danielle 2009.08.15. 22:44:18
Minden sztorid különbözik egymástól, más történési szálon fut és ez egyre jobban tetszik. :DD
Kíváncsi lennék, hányat tudnál egyszerre írni. Én még most sem merek belekezdeni egy másikba ami megfogalmazódott bennem, mert félek, hogy hanyagolnám az aktuálisat.
Veled ez nem fordult elő és és... jaj ez is egy nagyon jó történet. :) Kíváncsi vagyok és türelmetlen. Várom a következő részt. ^^
Kíváncsi lennék, hányat tudnál egyszerre írni. Én még most sem merek belekezdeni egy másikba ami megfogalmazódott bennem, mert félek, hogy hanyagolnám az aktuálisat.
Veled ez nem fordult elő és és... jaj ez is egy nagyon jó történet. :) Kíváncsi vagyok és türelmetlen. Várom a következő részt. ^^
helga06 2009.08.15. 22:50:51
@Audry: na igen amikor a hajába túr...az tipikusan Rob:D hogy a féloldalas mosolyt meg se említsem még egyszer...:D
isabella black 2009.08.21. 19:54:39
@Audry: Szia! Én nemrég keztem el olvasni ezt a történeted és nagyon megtetszett. Bevallom, először tartottam tőle, de a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, tekintve ,hogy hihetetlenül jól írsz, és végül kellemesen csalódtam. :)
Egyetlen kérdésem lenne: Hol van ebben a vámpír? Mert a címből ítélve egy vérszívókáról szól a történet, de mikor olvastam, én nem találtam benne természetfeletti lényeket. De akkor a cím mire utal, mit jelent?
Pusszkó! És türelmetlenül várom a folytatást! :) Szia!
Egyetlen kérdésem lenne: Hol van ebben a vámpír? Mert a címből ítélve egy vérszívókáról szól a történet, de mikor olvastam, én nem találtam benne természetfeletti lényeket. De akkor a cím mire utal, mit jelent?
Pusszkó! És türelmetlenül várom a folytatást! :) Szia!
Audry 2009.08.22. 03:34:51
@isabella black: A cím Robert Pattinsonra utal, ugyanis ő az egyik főszereplője a történetnek. Vagyis ő lesz. A mesélő hölgyemény kizárólag az alkonyat filmben látta Robot, ezért számára, csak mint vámpír karakter ismert. Innen a cím. A hisztéria másra utal, de az majd úgyis kiderül nemsokára, hogy mire. Ha vámpírokra vágysz, akkor itt nem fogod megtalálni őket. :))) Tudom, hogy megtévesztő a cím, de úgy gondolom, hogy ma sokak szemében Rob=vámpír, tehát ezért döntöttem emellett a cím mellett. :)
isabella black 2009.08.22. 10:18:27
@Audry: Köszi hogy válaszoltál. Így már érthető a dolog. :) És különben örülök hogy végre valami reális sztorit is olvashatok, mert már annyi Twilight-os, meg vámpíros történetet olvasok, hogy már meg sem tudnám számolni... :)
Meg egyébként az Edward Riley c. történet is nagyon tetszik. :)
puszi
Meg egyébként az Edward Riley c. történet is nagyon tetszik. :)
puszi
isabella black 2009.08.22. 11:27:05
mikor lesz kövi feji?
Fatcsi 2009.08.23. 18:03:00
Kedves Aurdy!
1. Ez a fejezet fantasztikus, úgy mint maga a történet!:)
2. Néztem az új oldalt, hát a szívem egy pillanatig kihagyott :P eszméletlen,nagyon jó.látszik hogy sok munka van benne de egyszerűen imádom:D
3. Olvastam azt a kis szösszenetet, amiben a kiskutyuk voltak.Gondoltam,hogy Pest környékén lakhatsz, de hogy Diósdon :D laknak ott rokonaim és tegnap épp voltam arra.
na pussz
1. Ez a fejezet fantasztikus, úgy mint maga a történet!:)
2. Néztem az új oldalt, hát a szívem egy pillanatig kihagyott :P eszméletlen,nagyon jó.látszik hogy sok munka van benne de egyszerűen imádom:D
3. Olvastam azt a kis szösszenetet, amiben a kiskutyuk voltak.Gondoltam,hogy Pest környékén lakhatsz, de hogy Diósdon :D laknak ott rokonaim és tegnap épp voltam arra.
na pussz
Utolsó kommentek