Beléptünk egy újabb boltív alatt és egy tágas csarnokban találtam magamat. Legalább két tucat ember nyüzsgött mindenfelé, bár szinte elvesztek a hatalmas térben. Edward megállt és végignézett az emberein. Nagy levegőt vett, majd rám pillantott.   - Ha…

 - Na gyere, csüccs le, mutasd a testhőmérsékleted! – csicseregte a vörös lány, és belekarolt Edwardba. Elhúzta egy székig, aztán leült vele szemben. – Egy hőmérőt nyomott Edward szájába, aki fájdalmas képpel bámulta a padlót. Edward félig háttal ült nekem, a…

  - Honnan tudta mennyit kérsz? Nem is mondtad neki – jegyeztem meg, amikor utolértem.   - Mindig mindenből ugyanannyit veszek. Már ismer, mint a rosszpénzt. Mindig elküldi a beosztását mail-en, és csak akkor jövök, ha tudom, hogy ő van.   - Ennyit arról, hogy nem…

  Jasmin        Próbáltam kideríteni mi történt, mert a beszélgetésből kevesebbet tudtam meg, mint szerettem volna, de Edward annyira maga alatt volt, hogy nem akartam még én is nyaggatni. Megitta a fura löttyöt, amit korábban készített, aztán elment…

     A telefon csörgése mentett meg a további kínos beszélgetéstől. Felálltam, szinte megkönnyebbültem, miközben Jasmin is felegyenesedett. Kicsit bosszantotta, hogy félbeszakította a készülék lágy, csendes dallama, de azért visszaült a helyére, hogy befejezze a…

    A hűtőhöz léptem és kinyitottam az ajtaját. Jasmin lassan felemelte a fejét, és végigmért. Nem akartam a szemébe nézni. A gondolat, hogy együtt aludtunk kényelmetlen volt számomra, mégha este én voltam is az, aki megkérte, hogy maradjon. Most minden olyan más…

Nicolas    Amikor felébredtem, meglepetten vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok a nappaliban. Már világos volt, a nap fénye felmelegítette az egész szobát. Pislogtam néhányat, hogy megszabaduljak álmom utolsó darabkáitól is, bár halványan még emlékezetemben élt a…

     Tiszta, tökéletes hang tört fel izmos mellkasából. Halkan, de határozottan dőltek belőle a szavak, megborzongatva már amúgy is remegő testemet. Alábecsültem őt. Fogalmam sem volt, eddig hogy nem szerettem bele a hangjába. Sokkal magasabb volt, mint ahogyan…

 - Hát, ez esetben elég korlátozottak a lehetőségeink. Nem sok mindent lehet itt csinálni. Esetleg nézhetünk tévét, vagy…       Felkelt, felkapcsolta a villanyt, és a csillár narancsszínű fénnyel borította be a szobát. Mind a ketten hunyorogtunk az…

- Rendben van? – kérdeztem lehalkítva a tévét.   - Elaludt. Abban a percben, hogy ledőlt. Gondoltam várok még egy kicsit. Csak néhány percet, hogy lássam, hogy tényleg alszik-e. De nyöszörögni kezdett, szóval tutira nem kel már fel.   - Hogy érted azt, hogy…

    Azóta szerettem, amióta először megláttam, pedig akkoriban még beszélni is alig tudott. Fogalmam sincs mi vonzott hozzá annyira. Három éves volt, amikor a szüleim a városba költöztek, és anyám először hagyott náluk. Én kilenc voltam, mégis jól emlékeztem…

Edward         Nem akartam sírni, nem mintha az érdekelt volna, hogy mennyire megalázó, vagy férfiatlan. Ez nem izgatott. De előtte erősnek szerettem volna mutatkozni. Tíz évet kellett arra várnom, hogy újra a közelében lehessek, hogy láthassam az arcát, hogy…

    Már a kocsiban ültünk. Nicolas betett egy CD-t, amin kellemes, hangulatos számok voltak, de lehalkította, hogy halljuk egymás szavát. Sokáig mégsem szólaltunk meg. Az utat figyeltem, de a gondolataim Edward körül forogtak. Vajon hogyan felejthettem el mindent? Hogy…

    Amíg próbáltam leküzdeni zavaromat, egy korombelinek tűnő, magas, karcsú lány lépett hozzánk. Sötét haja a válláig ért és gyönyörűen fénylett. Elővillantak fehér fogai, ahogy Edwardra mosolygott. Riley arca is felderült, amikor meglátta.   - Üdv Riley…

 - Mit értesz az alatt, hogy nem randizol? – hagytam figyelmen kívül a bátyám hozzászólását.   - Néhány éve meghalt a barátnője, azóta nem találkozgat senkivel – komolyodott el Nicolas.       Edward arca megváltozott. Magára öltötte…

      Negyed órát sétáltunk, mire leértünk a partra. Nagyon megváltozott azóta, hogy utoljára jártam ott. Valahogy meghittebb lett. Néhány fiatalt láttam ugyan, de valahogy csendesebb volt annál, mint amire emlékeztem.       Dante boldogan…

 - Jó fej a kutyád – mondtam néhány perc után, miközben Nicolas a telefonjával babrált.  - Az. Bírom én is, már ha nem szegem a nyakam miatta. De folyton láb alatt van, pedig egy ekkora kutyánál az ember nem erre számítana.  - Na és a macska? – kérdeztem,…

  - Látom, nem nagyon emlékszel már rám – nyújtott kezet udvariasan.   - Ne haragudj – motyogtam szégyenkezve.   - Ugyan már, végül is akkoriban még kislány voltál – mosolygott barátságosan, miközben a kutyára pillantott, aki lapos kúszásban osont…

  Jasmin         Pontosan tíz évvel ezelőtt jártam utoljára Greenfieldben. Elég rég ahhoz, hogy szinte semmire ne emlékezzek belőle. Aggódva töprengtem azon, milyen érzés lesz újra az apám és a bátyám közelében élni. Persze olykor találkoztam…