Az oldal elköltözött!
2009.08.29. 03:57
Az oldal elköltözött!
Mostantól itt találod: sajatszavak.com
Hisztéria - Napló egy vámpírról 4. rész
2009.08.24. 15:26
Álmosan ébredtem fel, valamivel később, mint általában. Fél kilenc is elmúlt már. A zuhanyzás most sem térített magamhoz. Talán mert előző éjjel végig buliztuk az éjszakát Karinával és Nathannel, aki időközben beköltözött a számára fenntartott vendégszobába.
Letámolyogtam a földszintre a jól megszokott kávém elfogyasztásának reményében, de amint megláttam apát és Nathanielt, azonnal rossz érzésem lett. Elég titokzatosan sugdolóztak. Feléjük indultam, de megtorpantam, amikor megláttam az asztalon heverő újság címlapját. Mind a ketten felnéztek rám, miközben próbáltam nem hanyatt vágódni a meglepetéstől.
A magazin címlapján Robert volt, ami önmagában nem döbbentett volna meg, ha történetesen nem én ülök mellette. A főcím csak még jobban felborzolta az idegeimet.
Edward Riley 19. rész
2009.08.18. 17:00
Beléptünk egy újabb boltív alatt és egy tágas csarnokban találtam magamat. Legalább két tucat ember nyüzsgött mindenfelé, bár szinte elvesztek a hatalmas térben. Edward megállt és végignézett az emberein. Nagy levegőt vett, majd rám pillantott.
- Ha gondolod, ülj le ott – mutatott egy asztal felé. – Egy kis idő, amíg felmérem a terepet, de utána a tiéd vagyok – mosolyodott el újra. Valahogy jó érzéssel töltöttek el a szavai, annak ellenére is, hogy nem igazán értettem, mitől olyan jó ezt hallani.
Hisztéria - Napló egy vámpírról 3. rész
2009.08.15. 06:35
Az egész napom rohanás volt. Reggel a művészboltban kezdtem a napot, aztán elmentem bevásárolni. Délben megebédeltem egy csendes, eldugott kis étteremben. Néha kell a változatosság. Éppen ebéd utáni sziesztámat tartottam a Central Park-ban, amikor megszólalt a telefonom. Nathan hívott, hogy szóljon, hogy másnap éjjel érkezik. Nathan a szobatársam volt. Ahogy én is, úgy ő is két ország között ingázott. Itt New Yorkban is saját szobája volt nálunk, ahogy otthon, Magyarországon is. Annak idején a szülei azért költöztek az országba, mert az apja megvett egy céget. Egy évvel később ismerkedtünk meg egy fesztiválon. Fél év múlva összeköltöztünk, de soha nem volt köztünk semmi. A barátom volt, de nem vonzódtam hozzá. Talán ezért jöttünk ki olyan jól. Nathannel lakni meglehetősen könnyű volt. Mindenben alkalmazkodott hozzám és sosem vitázott semmin. Szerettem őt, mégha nem is szerelemmel. Az életem részének tekintettem, és nem is tudtam volna nélküle elképzelni a hétköznapokat.
Edward Riley 18. rész
2009.08.13. 10:00
- Na gyere, csüccs le, mutasd a testhőmérsékleted! – csicseregte a vörös lány, és belekarolt Edwardba. Elhúzta egy székig, aztán leült vele szemben. – Egy hőmérőt nyomott Edward szájába, aki fájdalmas képpel bámulta a padlót. Edward félig háttal ült nekem, a két nővér pedig mintha észre sem vett volna. Teljesen lekötötte figyelmüket a jóképű Riley, aki mérhetetlenül szégyenlősen meredt maga elé. Legalább már értettem, hogy miért halogatja a látogatást a rendelőbe. Szinte szétszedték a lányok. Az egyik megmérte a vérnyomását, a másik közben arról faggatta, hogy érzi magát az utóbbi időben. Aztán írtak neki néhány receptet.
Hisztéria - Napló egy vámpírról 2. rész
2009.08.10. 14:13
Reggel kimerülten csaptam le az órát, olyan erővel, hogy leborult az éjjeliszekrényről és nagyot csattant a padlón. Erre kicsit magamhoz tértem. Felültem és kábán pillantottam az ablak felé. Már beszöktek a nap sugarai az ablakon, és a sötétség átengedte helyét a mindent elöntő, langyon fénysugaraknak.
Csak New Yorkban kényszerítettem magam a koránkelésre, hogy segíteni tudjak apának. Otthon általában éjjel dolgoztam és nappal aludtam. Nehéz volt lelket öntenem magamba. Még a zuhany sem segített abban, hogy tíz másodpercnél tovább kibírjam pislogás nélkül. Kómásan öltöztem fel, azt se nézve, mit húzok magamra.
Hisztéria - Napló egy vámpírról
2009.08.09. 06:01
Előljáróban néhány mondat. A cím megtévesztő. Vérszívóval maximum szúnyog, vagy denevér formájában találkozhattok a sztoriban. :) Szóval ez nem vámpíros történet, mégha erre is lehet következtetni a címből. :D
Ez a történet egy nyugis, lightos szösszenet lesz. Semmi durva, semmi megbotránkoztató. És igen! Ez egy happy end várományos sztori. Egyelőre legalábbis annak tervezem, és reményeim szerint most nem bújik belém a kisördög a végére. :)
Egyelőre a másik, Alkonyatos történet nem halad. Talán mert kicsit már tele a hócipőm az Alkonyattal, szóval per pillanat érjétek be ezzel, és amint kifújtam magam, jön majd a beígért sztori is. Illetve valamikor majd nekikezdek a TE folytatásának is, de az nem mostanában lesz szerintem. :)
Létrehoztam egy topicot a történetnek. Mivel nem tok ennyi felé gőzerővel írni, nagyjából olyan hosszúságú részekre számítsatok, mint a Rileynál. Így az első rész is csak felvezető, de asszem, ebből már mindenki le fogja tudni szűrni, hogy kíváncsi-e a folytatásra, mert a lényeg kiderül belőle. :)
Mindenkinek szép napot: Audry
Hisztéria - Napló egy vámpírról 1. rész
2009.08.09. 06:00
1. Fejezet
Ismeretlen ismerős
A szokásos péntek esti nyüzsgést szemléltem. Alig volt már szabad asztal. Egy a falnál, közvetlenül az ablak mellett, egy pedig a paraván mögött. Az emeleten már nem volt hely, bár nem láthattam a pult mögül, de Jenny említette egy perce, amikor kezében egy tálcával mellém lépett. Furcsa újra itt lenni.
New York a második otthonom. Más, mint Európa, nem csak azért, mert itt mindenhol felhőkarcolókat látni, és az utakon óriás sorokban állnak az autók. Az emberek is mások. Mindenki rohan, mindenki siet… ezt a tulajdonságát sosem tudtam megszokni a városnak. Odahaza minden olyan más. Olyan nyugodt… persze nem mindenhol, de a szülővárosomban mindenképpen. Pedig olyan helyen lakok, ahol a turisták minden nyáron tiszteletüket teszik.
Edward Riley 17. rész
2009.08.08. 16:26
- Honnan tudta mennyit kérsz? Nem is mondtad neki – jegyeztem meg, amikor utolértem.
- Mindig mindenből ugyanannyit veszek. Már ismer, mint a rosszpénzt. Mindig elküldi a beosztását mail-en, és csak akkor jövök, ha tudom, hogy ő van.
- Ennyit arról, hogy nem csajozol!
- Azt nem mondtam, hogy nem is állok szóba lányokkal. Csak azt, hogy nem randizok. De még ha feladnám is az elveimet, Melody már menyasszony.– Mosolyogva nézett rám. Odalépett az üdítős polchoz, és berakott vagy nyolc karton gyümölcslevet. Az egész kocsi megtelt.
- Talán egy tibeti menekülttábort vársz vacsorára? – kérdeztem meglepetten.
Edward Riley 16. rész
2009.08.02. 00:20
Jasmin
Próbáltam kideríteni mi történt, mert a beszélgetésből kevesebbet tudtam meg, mint szerettem volna, de Edward annyira maga alatt volt, hogy nem akartam még én is nyaggatni. Megitta a fura löttyöt, amit korábban készített, aztán elment zuhanyozni. Amíg vártam rá, azon tanakodtam, hová tettem a taxi társaság számát. Pedig apa előre elküldte mailben. Kiírtam egy fecnire, és úgy gondoltam, hogy magammal is hoztam, de hiába kutattam utána.
Edward Riley 15. rész
2009.07.28. 03:00
A telefon csörgése mentett meg a további kínos beszélgetéstől. Felálltam, szinte megkönnyebbültem, miközben Jasmin is felegyenesedett. Kicsit bosszantotta, hogy félbeszakította a készülék lágy, csendes dallama, de azért visszaült a helyére, hogy befejezze a reggelijét.
- Halló, tessék! – szólaltam meg rekedt, megviselt hangon.
- Szia, Kicsim, valami baj van? Olyan kimerült a hangod.
Edward Riley 14. rész
2009.07.24. 23:22
A hűtőhöz léptem és kinyitottam az ajtaját. Jasmin lassan felemelte a fejét, és végigmért. Nem akartam a szemébe nézni. A gondolat, hogy együtt aludtunk kényelmetlen volt számomra, mégha este én voltam is az, aki megkérte, hogy maradjon. Most minden olyan más volt, mint akkor.
El sem hittem, hogy éjjel énekeltem neki. Utólag visszagondolva rá, nyomasztónak éreztem.
Elővettem egy dobozos tejet, a halkonzervet, amit Lestátnak vettem, és egy darab kutyafelvágottat, Dante legnagyobb örömére. Amint észrevette, hogy min mesterkedem, szinte őrjöngve kezdett táncolni körülöttem, lelassítva ezzel a mikróhoz jutást. Először az ő reggelijét melegítettem meg. Lestát bármilyen éhes volt is, türelmesebb természettel áldotta meg az ég, mint Dantét, aki képtelen volt akárcsak egy percig is várakozni.
Edward Riley 13. rész
2009.07.18. 11:00
Nicolas
Amikor felébredtem, meglepetten vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok a nappaliban. Már világos volt, a nap fénye felmelegítette az egész szobát. Pislogtam néhányat, hogy megszabaduljak álmom utolsó darabkáitól is, bár halványan még emlékezetemben élt a tengerpart képe és a víz halk morajlása.
Sokszor álmodtam a parttal, talán mert annyira szerettem. Ezúttal azonban Jasmin is része volt az álmomnak. Ezt tisztán fel tudtam idézni, ahogy Edward utolsó szavait is, amiket még ébredésem előtt mondott.
Gazdi kereső Staffordshire kiskutyák
2009.07.17. 11:01
Ezúttal egy kéréssel fordulok hozzátok. Június 11-én született 9 kutyesz a szomszédban. Szülők fajtiszta, gönyörű Amerikai Staffordshire terrierek. 4 törpének már megvan a gazdija, még öt kan maradt. A kutyusok oltva, féregtelenítve vannak. Hetente látom őket, nagyon gyorsan nőnek, nyüzsögnek, mint a hangyák. :) A szülők rendkívül jámbor, barátságos kutyák (apa kutya először látott, és simán hagyta megsimizni magát kerítésen keresztül is, csak mert látta, hogy az anya kutyi fülét gyűrögetem. :D) Valószínűleg a kölykök is ezt a mentalitást öröklik majd. Egyébként két gyerek van a családban, ahol nevelkednek, szóval első perctől szokva vannak a csemetékhez. A kicsik egytől-egyig kis puszi automaták, élénkek és élet erősek. Már szilárd ételt is esznek. Anyukájuk tenyésztőtöl származik, de nincs kiváltva a törzskönyve.
Ha ismertek bárkit, aki ilyen kutyust szeretne, és JÓ gazdija lenne egy ilyen kutyának, akkor légyszíves szóljatok neki.
Irányárként 20.000 forintot mondtak a gazdik, azért, hogy biztosan komolyan gondolja, aki elviszi a kicsiket. Nem szeretnék, ha később menhelyen végeznék a kutyák.
A kutyákról érdeklődni ezen a két számon lehet:
0620/331-7768 Ádám János vagy 0630/372-4273 Ujházy Adrienn (vagyis én :DDD)
A kicsik Diósdon vannak. Bármi egyéb infóra vagytok kíváncsiak, akár kommentben is kérdezhettek. Szemben lakok a gazdikkal, szóv elég gyorsan meg tok kérdezni bármit. Mind két szám legkésőbb este 10-ig hívható. Lehetőleg két óra után érdeklődjetek.
És akkor a képek a kis családról:
Luca és a babák. :)
Edward Riley 12. rész
2009.07.16. 22:43
Tiszta, tökéletes hang tört fel izmos mellkasából. Halkan, de határozottan dőltek belőle a szavak, megborzongatva már amúgy is remegő testemet. Alábecsültem őt. Fogalmam sem volt, eddig hogy nem szerettem bele a hangjába. Sokkal magasabb volt, mint ahogyan beszélt, de olyan hibátlan, hogy szebbet elképzelni sem tudtam.
Ahogy hallgattam, miközben érzelmektől meg-megránduló arcát fürkésztem, lassan ráébredtem valamire. Úgy csapott belém a felismerés, mint egy nyári viharban a villám a leghatalmasabb, legpompázatosabb fa törzsébe. Megrendültem a gondolattól, de kár lett volna tagadnom, hiszen minden porcikám egyetlen érzést sugárzott az agyam felé.
Edward Riley 11. rész
2009.07.15. 00:44
- Hát, ez esetben elég korlátozottak a lehetőségeink. Nem sok mindent lehet itt csinálni. Esetleg nézhetünk tévét, vagy…
Felkelt, felkapcsolta a villanyt, és a csillár narancsszínű fénnyel borította be a szobát. Mind a ketten hunyorogtunk az éles fénytől, de viszonylag hamar hozzászokott a szemünk. A szoba egy szempillantás alatt kirajzolódott előttem. Ámulva járattam körbe a tekintetemet. A széles franciaágy mögött hatalmas ablakot pillantottam meg, melyet fehér, lehúzott rolók takartak el, elzárva még a Hold halovány fénye elől is a tágas szobát. Az ágy két oldalán fehér éjjeliszekrények. Mindkét oldalon világos burájú lámpa. A jobbszélső szekrényen egy könyv hevert, amiből kilógott a könyvjelző. A bal oldalin egy üveg ásványvíz, ami már félig üres volt. Az ágy végében egy asztalféleség, bár lábak nélkül, fekete felülettel, de fehér, tömör talapzattal. Az asztalféleségen egy széles, fekete kaspó, benne egy jókora kaktusz terpeszkedett.
Edward Riley 10. rész
2009.07.08. 19:00
- Rendben van? – kérdeztem lehalkítva a tévét.
- Elaludt. Abban a percben, hogy ledőlt. Gondoltam várok még egy kicsit. Csak néhány percet, hogy lássam, hogy tényleg alszik-e. De nyöszörögni kezdett, szóval tutira nem kel már fel.
- Hogy érted azt, hogy nyöszörögni kezdett? – kérdeztem értetlenül.
- Nem túl jó alvó. Ami nem csoda azok után, amilyen gyerekkora volt. Mindig forgolódik, nyögdécsel, vergődik. Meg beszél, sőt, olykor kiabál is. Azt hiszem, soha nem lesz nyugodt éjszakája. Maximum, ha leissza magát a tudatlanságig. De az nem vallana rá. Legalábbis ritkán iszik. Nem is bírja túl jól a piát.
Edward Riley 9. rész
2009.07.05. 04:40
Azóta szerettem, amióta először megláttam, pedig akkoriban még beszélni is alig tudott. Fogalmam sincs mi vonzott hozzá annyira. Három éves volt, amikor a szüleim a városba költöztek, és anyám először hagyott náluk. Én kilenc voltam, mégis jól emlékeztem arra a napra és arra a pillanatra is, amikor az akkor még göndör, szőke hajú kislány először mosolygott rám. Már akkor megbabonázott. Ahogy teltek az évek, lassan egyre többet jelentett számomra. Sosem volt testvérem és nem is akartak a szüleim több gyereket.
Edward Riley 8. rész
2009.07.01. 01:53
Edward
Nem akartam sírni, nem mintha az érdekelt volna, hogy mennyire megalázó, vagy férfiatlan. Ez nem izgatott. De előtte erősnek szerettem volna mutatkozni. Tíz évet kellett arra várnom, hogy újra a közelében lehessek, hogy láthassam az arcát, hogy hallhassam a hangját, hogy érezhessem az illatát, és erre mindent elszúrt az a rohadt videó és a fénykép, amit nem is értem miért pont most kellett Nicknek elővarázsolnia.
Edward Riley 7. rész
2009.06.24. 04:02
Már a kocsiban ültünk. Nicolas betett egy CD-t, amin kellemes, hangulatos számok voltak, de lehalkította, hogy halljuk egymás szavát. Sokáig mégsem szólaltunk meg. Az utat figyeltem, de a gondolataim Edward körül forogtak. Vajon hogyan felejthettem el mindent? Hogy lehet az, hogy fel sem ismertem? Pedig láttam róla képeket a honlapon, és mégis, olyan idegennek tűnt, amikor először találkoztunk. Legalábbis számomra először.
Edward Riley 6. rész
2009.06.24. 02:02
Amíg próbáltam leküzdeni zavaromat, egy korombelinek tűnő, magas, karcsú lány lépett hozzánk. Sötét haja a válláig ért és gyönyörűen fénylett. Elővillantak fehér fogai, ahogy Edwardra mosolygott. Riley arca is felderült, amikor meglátta.
- Üdv Riley – mosolygott a lány, miközben megállt az asztalunk mellett.
- Téged is látni még, Christine? Nem is emlékszem, hogy mikor találkoztunk utoljára – állt fel Edward, hogy megpuszilja a lányt.
- Csak nem tetted félre legendás elveidet? – pillantott rám a lány kissé féltékenyen. Edward felnevetett.
- Nem, dehogy. A hölgy Nicolas kishúga, Jasmin – mutatott be az idegennek.
Edward Riley 5. rész
2009.06.21. 05:00
- Mit értesz az alatt, hogy nem randizol? – hagytam figyelmen kívül a bátyám hozzászólását.
- Néhány éve meghalt a barátnője, azóta nem találkozgat senkivel – komolyodott el Nicolas.
Edward arca megváltozott. Magára öltötte legkomorabb arckifejezését és lesütötte a tekintetét.
- Jézusom. Nem tudtam, ne haragudj – sóhajtottam szégyenkezve. Kezdtem komolyan szánni a fiút. Először az apja, aztán meg ez…
- Semmi baj, nem tehetsz róla – pillantott fel keserűen.
Edward Riley 4. rész
2009.06.18. 02:35
Negyed órát sétáltunk, mire leértünk a partra. Nagyon megváltozott azóta, hogy utoljára jártam ott. Valahogy meghittebb lett. Néhány fiatalt láttam ugyan, de valahogy csendesebb volt annál, mint amire emlékeztem.
Dante boldogan szaladgált fel-alá, még figyelni is fárasztó volt. Egészen közel mentünk a vízhez, és elindultunk délre, céltalanul. A nap már kisütött valamennyire, bár nem volt melegem. A víz lustán mosta a kavicsos partot. A habok fehéren terültek el a felszínén. A köveket simára, kerekre koptatta a hullámok folyamatos ostroma. Szép volt, a legszebb, amit az elmúlt évek során láttam.
Pixar videók :)
2009.06.17. 18:22
És a kedvenc Pixar kisfilmem. Ez nagyon, nagyon régi, de úgy szeretem. :)))
Ezt nem tudtam beilleszteni, de itt megnézhetitek.
És egy utolsó:
Edward Riley 3. rész
2009.06.15. 15:46
- Jó fej a kutyád – mondtam néhány perc után, miközben Nicolas a telefonjával babrált.
- Az. Bírom én is, már ha nem szegem a nyakam miatta. De folyton láb alatt van, pedig egy ekkora kutyánál az ember nem erre számítana.
- Na és a macska? – kérdeztem, mert nem akartam kínos csendet. Edward mosolyogva pillantott rám.
- Lestátot én találtam. Nagyjából hét, talán nyolc éve. Haza hoztam, bár a faterom hallani sem akart róla, hogy megtartsuk. Aztán anyám rávette valahogy, de fater mindig is utálta.
- Na és mitől sántít? – kérdeztem, mert láttam, hogy szegény húzza az egyik hátsó lábát.
Edward elhallgatott, és mereven bámulta maga előtt a járdát.
Utolsó kommentek